�larc.

Sokan visel�nk �larcot, ki kisebbet, ki nagyobbat. Itt most nem a sz� szerinti �larcot �rtem, hanem azt, amit a mindennapokban visel�nk, l�thatatlanul, elfedve vele az igazi �n�nket.

Nem azt mondom, hogy hazudunk, b�r bizonyos �rtelmben, igen, de ez nem az a fajta rossz hazugs�g. Ez ink�bb olyan, "pr�b�ljuk elrejteni magunkat m�sok el�l, mert f�l�nk" dolog. Hazugs�g helyett ink�bb a pajzsot mondan�m. Egy pajzs, ami megv�d minket.

Sokan f�l�nk. F�l�nk a csal�d�st�l, a szeretetlens�gt�l, az egyed�ll�tt�l, �s m�g sorolhatn�m. Ez�rt ink�bb �larcok m�g� b�j�nk, elrejtj�k magunkat, �s eg�szen kicsi oldalunkat mutatjuk meg, mert �gy v�dve vagyunk.

Viszont nem csak err�l van sz�. Pr�b�ljuk magunkat m�snak mutatni saj�t magunkn�l, mert azt hissz�k, hogy az igazi val�nk nem tetszene m�soknak.

De leeshet valaha ez az �larc? El tudja valaha valaki �rni azt, hogy megb�zzunk benne annyira, hogy le tudjuk dobni ezt az �larcot?

Hihetetlen�l j� �rz�s lehet ennyire megb�zni valakiben.